Tegnap volt anyák napja. Anyósoméknál ebédeltünk, ahol az egyik sógornőmék is ott voltak. Nekik két gyermekük van. Kicsit féltem, milyen lesz, hogyan fogom viselni. Meglepően jól ment!
Talán csak két olyan pillanat volt, amikor legszívesebben elmenekültem volna:
Talán csak két olyan pillanat volt, amikor legszívesebben elmenekültem volna:
Az egyik, amikor anyósomék nevelt ikerlányai megmutatták, mit készítettek anyák napjára...
A másik, amikor a sógornőm megkérdezte, hogy jól vagyunk-e. Persze értékelem a gesztust, de lehet ilyen helyzetben jól lenni??? Nem akartam beszélni róla, ezért aztán csak annyit mondtam: "aha...". Azt hiszem ráérzett a mögöttes tartalomra és a nap további részében nem került elő a téma, amiért rendkívül hálás vagyok nekik.
Összességében abszolút büszke vagyok magamra, hogy ilyen jól viseltem. Persze nem tudom, jó taktikát követek-e egyáltalán. Majd az idő eldönti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése