2015. június 24., szerda

Lopott idő

Nagyjából ez kell, hogy idejussak. Vagy három poszt kavarog a fejemben, de egyszerűen nincs időm leírni. Na jó, ez egy kicsit túlzás, mert időm még lenne, csak azt inkább pihenésre használom.
Szóval adok némi zanzás életjelet:

Attila betöltötte a 3 hónapot. Nem túl kegyes hozzánk. Iszonyú hasfájós (volt, remélem), aludni napközben szinte csak rajtam hajlandó (rámkötve), éjjel meg mellettem. Nagyon igényli a közelségem, ha ébren van, akkor is dumálnom kell neki és az utóbbi időben, ha kimegyek a látómezejéből, bőg. Nem tudom, létezik-e ilyen korán szeparációs szorongás, de ha ez az már most, akkor felköthetem a gatyám. Voltunk kontrollon, még mindig ott a lyuk, kb. 4-5 mm. Bár semmi vonzata nincs és Attila szemmel láthatóan kicsattan az egészségtől, eléggé megzuhantam. Egy év múlva megyünk megint.
Egyébként egy tünemény mosolybaba, kommunikatív és állandóan jár keze-lába. Ja, és hájas! Meg hatalmas: 68-as ruhákat kell ráadnom. A csajszi annó a 62-eseket két hónapig hordta, Attila két-három hétig. (Hazamentünk két hétre, és a második héten a csomagolt ruhák fele rá sem ment. kicsit sem volt ciki.) Már most feszegeti magát, hasról hátra fordul, próbálgatja visszafelé is és döntött helyzetből szinte felül. Úgy tűnik, nekünk nem jutott egyetlen Buddha-baba sem.

Nadine hisztis és féltékeny. Egyik sem kicsit. Olyan műsort tud rendezni, hogy szerintem még a harmadik szomszéd is hallja. Érdekes, hogy amikor egyedül vagyok velük, akkor - bár hangot ad a nemtetszésének, de - nem csinál fesztivált, csak ha az apja is a közelben van. Igyekszem nagyon szeretni, de néha szörnyen nehéz. Sokszor magamat látom benne, szóval gatyát még szorosabbra...
Amúgy nagyon okos, mindent ért, mindent tud, mindenben segíteni akar. Szavakat próbálgat, motorozik, wc-re szokik (csak néha :) ), határokat feszeget (a mieinket :) ).

I még mindig tanfolyamra jár. A munkahelyi beosztását mindenféle "hellóbocsi,deígyalakult" nélkül megváltoztatták mire visszament a szabadságról, így most 4 olyan nap van a héten, amikor meló+suli. Vicces. Látom rajta, hogy fáradt, de még ennek ellenére is próbál tehermentesíteni, ha épp itthon van.
A fentieknek köszönhetően most mindenhova két gyerekkel bumlizhatok, egy hisztissel és egy matricával. Hurrá! Úgy szép az élet, ha zajlik.

Velem nincs minden rendben fizikálisan, gyakran fáj a hasam. Nem túl komoly (annyira nem, hogy csak ezért orvoshoz menjek két kölökkel), de azért van. Valószínűleg az állandó hordozást sínylem meg.

Amúgy egészen jól elvagyunk négyesben, és már néha alszunk is. :) 


Forrás: http://www.123rf.com/stock-photo/family.html