3:14 és egy katasztrofális hónap

Kezdem a pozitív résszel, annak hamar a végére érek:

Túl vagyunk a harmadik házassági évfordulón és 14 együtt töltött éven. Az utóbbi egy év, az idegeskedés, a terhesség, a Nadine születése utáni erőt próbáló időszak ugyan nem volt felhőtlen (és bevallom, hogy ez többnyire az én hibám volt), de egyszer csak visszatalálunk önmagunkhoz, egymáshoz. :) Az ünneplés mondhatni igen szerényre sikerült, lévén autóvásárlás után és keresztelő előtt állunk, de ez van. Néha ilyennek is lennie kell, jelenleg pedig ez a legkisebb gondunk.

...és akkor a többi:

Az autóról, amit vettünk, kiderült, hogy rossz az ABS-vezérlőegysége. Ha nem próbáltak átverni a szervízben, akkor ez a vételár egyharmadát jelenti pluszban. Megjegyzem nem véletlenül vettünk annyiért autót, amennyiért. Sem kedvünk, sem pillanatnyi keretünk nincs arra, hogy megtoldjuk még ezzel az összeggel, ami azért vicces, mert enélkül viszont nincs műszaki, vagyis - mint a mesében - van is autónk, meg nincs is.

Nadine már megint - vagy inkább még mindig - fogzik. Végre kijöttek a várva várt felső egyesek, tartott egy hét szünetet, majd most megy minden elölről a felső kettesekkel. Napok óta lázas, nyűgös, nem alszik, matrica. Lett egy hólyag a nyelve hegyén, remélem attól, hogy piszkálja a fogát, és nem afta, vagy ilyesmi, mert akkor falnak megyek. Ráadásul a hetek óta tartó szeparációs szorongása odáig fajult, hogy ha csak kikerülünk a látómezejéből, azonnal sikítva sír, patakokban folyik a könnye. Komolyan úgy csinál, mintha napokra egyedül hagynánk... Mindez annak fényében, hogy hétfőn megyünk Mo-ra, eléggé elkeserítő. Ennyit arról, hogy egy kicsit talán tudunk kettesben lenni, vagy éppen pihenni I-vel. 

Az utóbbi időszak amúgy is elég terhes, orvostól orvosig rohangálok, ránk férne egy kis lazítás. Erről majd nemsokára írok bővebben.

A keresztelőre lefoglalt étterem - amivel már hónapokkal ezelőtt egyeztettünk -, az utóbbi pár napban már a 3. varációval áll elő árajánlat terén. Ha ezt így folytatják, akkor vagy lefújjuk az ebédet, vagy kapnak, amennyit eredetileg megbeszéltünk és álljanak fejre.

Végül a hab a tortán:

Tegnap, amikor hazaértünk egy cetli várt ránk az autón, valaki "nem fért el" parkolás közben. Az első lökhárító jobb oldala leszakadt, jelenleg csak lifeg a levegőben. Kicsit később, amikor I higgadtabban is szemügyre vette a kocsit, odajött a szemben lévő ruhaboltból a srác és mosolyogva közölte, hogy az ő apja volt a teherautóval, és ugye milyen jó fej, hogy hagyott értesítőt (ezt kb 10* elmondta)? De ezzel felesleges a biztosítóhoz rohangálni, mert csak visszapattintjuk és kész. Mondjuk nem tudom hogyan, amikor kiszakadt a csavar, meg a lökhárítóról is letört két több centis rész, pont a rögzítéseknél. A végén még ő volt megsértődve, hogy dühösek vagyunk. Az ég se akarja, hogy hazamenjünk.

A hócipőm tele van már az augusztussal....