S.

S. egy 21-23 év körüli (pontosan nem tudom) szlovák lány. //Már korábban is írtam róla: Kösz, jól vagyok, Pótlék // Szőke, vehemens, nagyhangú és igen erőteljes felépítéssel bír. Ez utóbbi volt eddig szerencsém, mert nem látszódott rajta a terhesség. Jól beszél magyarul, és valahogy ezért már a mekibe kerülésem második napján a barátnőjének tekintett. (Egyébként a másik szlovák-magyar csajjal is ez volt, nem tudom, ez honnan jön nekik.) 

Ami a személyiségét illeti, hát elég egyszerű ember, kicsit talán tramplis. Általában jószándékú, de az imént említett egyszerűségéből fakadóan nem mindig tudja felmérni a tettei/szavai súlyát/következményét. Így eshetett meg vele az is, hogy pont engem kért meg két napja, figyelmeztessem a magnézium tabletta bevételére, ha megy szünetre, mert mindig elfelejti...

S. pár hónappal előttem kezdett a mekiben. Odahaza bolti eladó volt, de Szovákiában sem fizetik agyon az embert, így átruccant a határon. A fizetéséből támogatja az anyukáját, ami igen becsülendő dolog. Itt sokáig a bátyjáéknál lakott, néha a barátjánál aludt, sokat járt bulizni (heti 3* biztos), ami kivétel nélkül együtt járt az ivással, meg néha mással is... Aztán kitalálta, hogy gyereket akar. Nem tudom, hogy mennyire gondolta ezt komolyan, amikor nekem mondta, mert semmilyen változtatást nem eszközölt az életeben sem a bulik, sem a láncdohányosság terén, de aztán csak bejött neki.

Tipikusan az a fajta ember, akinek semmi sem elég jó. Sokáig részmunkaidős volt: ha csak az adott óraszámot dolgozta le - kevés a lóvé, ha túlórázott - olyan fáradt. A természetének talán legszebb példája a következő: Minden áldott nap megkérdezi, mikor meddig vagyok. Ha korábban megyek, mint ő (az esetek 101%-ában), akkor közli, hogy milyen jó nekem. Az meg sem fordul a fejében, hogy pont ugyanúgy 8 és fél órát dolgozom, mint ő, sőt általában még többet is, mert ha reggeles vagyok (mint az utóbbi két hónapban), az minimum plusz fél óra, ami ráadásul gratis, mert nem csekkolhatunk be előbb. Persze erre nem mondja, hogy milyen jó nekem, mert korábban keltem, csak azt a 2-3 órát irigyli, amivel korábban én kisétálok...

Mikor februárban visszamentem dolgozni, S. nem sokkal később szabadságra ment, utána pedig közvetlenül táppénzre. Azt hittem, szerencsém lesz... Megint tévedtem. Kb. három hete megint dolgozik, ráadásul a 8 órából 5-öt átfedésben velem. Nem bírok ránézni, és ez nem vicc. Ha kérdez valamit, úgy válaszolok, hogy rá sem nézek, mert tudom, hogy úgyis a hasára tévedne a tekintetem, és mivel már a háj ellenére is egyértelműen kivehető a terhessége, hát inkább tartson bunkónak. Ha véletlenül együtt lenne szünetünk, megkérem az aktuális főnököt, hogy később mehessek, ha ez nem lehetséges, akkor az öltözőben töltöm el az időt, nem az étkezőben. Szegény I. ma viszont nem tudta elkerülni. Neki is nehéz. Amikor érdeklődtem mi volt, csak annyit mondott: "Megkérdezte, zavar-e, ha elszív egy cigit..."

...és ő nem vetélt el, nem vérzik, abszolút problémamentes a terhessége. Köszi Sors, jó fej vagy!