Ahogy azt írtam, csütörtökön Magyarországon voltunk, és még aznap délután visszaindultunk Bécsbe, hiszen én pénteken reggel 6-ra voltam beosztva. Az előzmények szolgáljanak mentségünkre, nem néztünk tévét, nem követtük a híreket. Tudtuk, hogy havazást meg szelet jósolnak, de azt is, hogy téli gumi van az autón, a csomiban meg hólánc, és mentünk mi már 20 centis hóban is haza Pécsről a Mecseken keresztül, hát akkor mit nekünk a 15 centi az autópályán, amit még takarítanak is. Na, hát az utolsó gondolaton bukott meg a mutatvány, de nem szaladok ennyire előre.
Start: Csütörtök, 17:45, Paks-Bécs, 360 km.
Amikor elindultunk, csak az eső esett, aztán a későbbiekben ezt a szélnek sikerült jéggé fagyasztania az úton. Lassabban a szokásosnál, de szépen haladtunk...egy ideig. A macska izgatottan nézelődik. (Ja, mert hogy őt is vinnünk kellett, nem hagyhattuk Bécsben - és milyen jól tettük!)
Csütörtök, 20:00, M1
Kezd körvonalazódni, hogy nem érünk a gps által mutatott időben Bécsbe. Dugulunk, de még lehet haladni. Előttünk pár száz méterre egy benzinkút. Kajánk, innivalónk (a macskának is) van, de a tank csak negyedig (a határ közelében akartunk tankolni). Jobbnak láttuk most megtenni.
Enzo továbbra is nézelődik, a kalaptartóról skubizza a mögöttünk levőket.
Csütörtök, 21:00, M1, Bécs 221km-re
Már egy ideje semmit sem haladtunk. Jobbról-balról két kamion, nagyjából fingunk sincs hol vagyunk. A gps szerint Herceghalom közelében, szerintünk meg a semmi közepén. A rádióból vegyes hírek jönnek, már amikor fogható az adás.
Csütörtök, 22:00, M1, Bécs 220 km-re
Sosem gondoltam volna, hogy képes az autónk ilyen lassan "csorogni".
A macska megunta a dolgot és befeküdt a hordozójába.
Csütörtök, 24:00, M1, Bécs 220 km-re
Gáz lesz. Egyrészt a melóval - I nyugtat: ugyan reggelre odaérünk, alszol most az autóban. Másrészt I könnyen megoldja a folyóügyeit a pálya szélén, de én guggoljak a macskaalom fölé? Pihenő gyalog elérhető közelségben nincs.
Péntek, 1:55, M1, Bécs 220km-re
Hát én már holtbiztos voltam benne, hogy nem érek be dolgozni, ezért felhívtam a mekit. Az éjszakás főnök annyit mondott, hogy felírja a reggelesnek a késést, de muszáj bemennem, mert most már nem tud kit behívni helyettem. Kezdek kétségbe esni.
Péntek, 5:45, M1, Bécs 220 km-re
Megint felhívtam a mekit, ezúttal már a reggelessel (akitől a cserét is kértem) beszéltem. Hát nem repesett az örömtől, hogy nem tudok bemenni (ekkor már egyértelmű volt, hogy nem csak kések), de azt mondta vigyázzunk magunkra, és amint Bécsben vagyok, hívjam. Esik a hó, de nem vészes. Mondjuk az autóktól itt a szélnek esélye sincs hótorlaszt építeni. I a többi sofőrrel próbálja meg kiszűrni az abszolút igazságot a keringő hírekből. A rádiónk bemondta az unalmast. Nagyon kell pisilnem!
A macska felébredt és beköltözött az ölembe.
Péntek, 7:30, M1, Bécs 219 km-re (mert I az addigi szélvédett, kamionközi helyünkről felzárkozott az előttünk állókhoz)
El sem hiszem, de elindult a sor! A szél nagyon kavarja a havat, a látótávolság alig pár méter, de haladunk.
Péntek, 8:14, M1, Tatabánya és Tata között, Bécs 182 km-re
Újabb dugó, de ezúttal egy benzinkút mellett álltunk meg. Skera a mellékhelységbe, még I-nek viccesen hátraszóltam, hogy nehogy elszáguldjon, amíg a dolgom végzem.
Péntek, 9:00 M1, Bécs 182 km-re
A Győr-Pest felőli oldalon megjelent egy rendőr! A srácok leintették, így tőle kaptuk az első hivatalos infót a jelenlegi miértekről. A közeli dombon nem tudnak a kamionok felmenni. Mivel mindhárom sávban beszivárogtak már a nagy dögjeikkel, mindenkinek meg kell várni, hogy egyesével! felhúzza őket egy tüzoltóautó. Remek, szóval itt is állunk egy kicsit. A rendőr kérdezte szükségünk lenne-e valamire: Hát egy fuvar Bécsbe jól jönne. Mindegy, mindennek megvan a jó oldala, szereztünk "pillanatnyi" haverokat. Előttünk utazott két srác, Németországba igyekeztek. Aztán egy idősebb pasi, ő Felső-Ausztriába készült. Volt egy kamionos, aki szerint mindenki hazudik, főleg a rádió, meg a rendőrök.
Jobbára melegszünk az autóban, néha kiszállunk járni egy kicsit, a macska kicsit nézelődik, aztán megint alszik.
Péntek, 11:00 M1, Bécs 182 km-re
Megjelent egy tűzoltóautó és elkezdték bontani a válaszfalat a két irány között. Mondjuk ennek nem tudunk felhőtlenül örülni.
Péntek, 12:00, M1, ugyanott
Befejezték a bontást, majd erős 20 perc múlva megjelent vagy kétszáz rendőr kisbuszokban, jófej módra integetve. Egy adag ott maradt mellettünk, a többi továbbment. Visszatereltek minket Pest felé. Sírtam, mint egy taknyos gyerek: 18 óra utazás a semmiért. Már abban sem voltam biztos, hogy szombaton beérek dolgozni.
A macska a változatosság kedvéért alszik.
Az első lehajtón lementünk a pályáról (Tatabánya). Közvetlenül a lehajtó után megkérdeztünk egy rendőrt: merre Bécsnek? Azt mondta, próbáljuk meg az 1-es utat. 1 km-rel arrébb a kollégája nem engedett ki minket Tatabányáról, mondván, reggel 8 óta ez a parancs. Egy srác hiába magyarázta, hogy ő egy órája jött át Tatáról és járható az út, őt is ott tartották. Ekkorra már teljesen kibuktam, sírtam, kiabáltam. Egyszerűen nem bírtam/bírom felfogni, hogy ugyanahhoz a szervhez tartozó, egymástól 1km-re álló kollégák hogyan tudnak egymásnak ellentétes információkat szolgáltatni???
Aztán ránk mosolygott a szerencse, és megnyitották az utat. Komárom felé vettük az irányt. Ott még bepróbálkoztunk a magyar vonallal, de Ács felé szintén le volt zárva az út, (és még a rendőr is tapló volt) úgyhogy végül Komáromnál átslisszoltunk Szlovákiába.
Láss csodát! Haladtunk. Volt hóátfúvás és egy baleset is, de talán fél órát álltunk, egyébként lassan, de folyamatosan lehetett haladni. Aztán egy idő után a hónak nyoma sem volt, Ausztriában meg már nap is sütött.
Péntek, 18 óra körül, Bécs
Megérkeztünk. Fáradtak vagyunk, dühösek és büdösek. Enzo alszik. Az autót kivételesen a ház előtt parkoltuk le, mondván ennyi sz* után már csak nem jöhet több. Tévedtünk, mert 22:00-tól ingyenes a parkolás, negyed órával előtte büntettek meg... Mindegy, túl vagyunk rajta. Mondjuk még sosem töltöttünk ennyi időt együtt/beszélgettünk egyhuzamban, alvás nélkül. Ja, és az sem mellékes, hogy rájöttünk, Enzo ist ein Super-Katze: 24 óra az autóban, és talán kétszer-háromszor nyafogott.
Természetesen minden tiszteletem azoké, akik segítettek, legyenek azok hivatalos szervek, vagy magánszemélyek. Az, hogy mi egyikükkel sem találkoztunk az éjszaka folyamán, valószínűleg annak a szerencsétlen véletlennek a hozadéka, hogy a hozzánk legközelebb eső lehajtó/lakott település is madártávlatban volt.
DE...
A fent említett információ-áramlási problémán túllépve még azt sem nagyon értem, hogy miért nem lehetett úgy megoldani a hóátfúvást (nem autópályán, hanem közúton, mondjuk az 1-esen) úgy, ahogy a szlovákok tették: egy hókotró a szakasz egyik felén, egy a másikon. Az egyik kotró elindult, utána egy sor kocsi, majd amíg a végén elengedte az autókat a másik kotró elindult a szemben várakozó kocsikkal. ?????
Az, hogy az osztrák hókotrókat várakoztatták a határon pedig teljesen kiverte nálam a biztosítékot...
Na igen, én bele sem mertem gondolni, hogy mit csináltam volna az autópályán. Nekem is iszonyatos volt, de ha a kocsiban lettem volna, valószínűleg meglincselek valakit!
VálaszTörlésHa meg Sári is velem van, akkor bombát dobtam volna az országra.
Az egy dolog, hogy a szervezésben megbukott Magyarország, mert mondjuk az tényleg észkérdés, és abban sajnos nem vagyunk jók. De hogy a média kritikán alul vizsgázott... nem, erre nincsenek szavak.
Örülök, hogy egyben hazaértetek.