2013. március 1., péntek

Időrendben


Kedden Dumaszínházban voltunk, mert azt gondoltuk, ránk fér egy kis lazítás. Jó volt, amíg Edu el nem sütött egy poént a kismamák és a kinder tojás összefüggésében (kb. 15 perc után), aztán a műsor tetszőleges időpontjaiban felkiáltott: "Ja, Te is terhes vagy? Ne haragudj!" Kis Ádámban volt minden bizalmam, aki viszont a műsoridejéből 10 percet nővéréék most született első gyermekének szentelt.

Tegnapelőtt filmet akartunk nézni, de vagy hármat kezdtünk el, mire találtunk egyet, amiben nem volt kapásból az első 10 percben terhes nő, vagy baba. (Megjegyzem, horrorral is próbálkoztunk, mondván, hogy abban tuti nincs, hát a Paranormal activity 2-ben van.)

Tegnap elmentünk az Ikeába. Utoljára babásan voltunk és arról beszélgettünk, hogy szeretnék egy "szoptatós" fotelt. Nem tartott sokáig, amíg arra a részlegre értünk...

Ma lázadásból végignéztem a Várandósok c. filmet. (Hősnek érzem magam...)
Az egyik csaj elveszti a babáját, és ezt mondja a barátjának: "Ahányszor rád nézek, megszakad a szívem!" Ó, hogy én hányszor éreztem/érzem ezt!

Felhívtam a dokit, keddre van időpontom. Félek.

Hát már sosem leszünk "normálisak"???

2 megjegyzés:

  1. Aha, sosem leszel már úgy normális.
    Hivatkoznék erre: http://sarikittyom.blog.hu/2012/03/29/my_new_normal

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár korábban már olvastam, most végigvettem megint, minden állításnál elidőzve. Amikor először találkoztam ezzel az írásoddal, még "kicsi" voltam. Tudod, úgy gyermekét elvesztett szülő minőségben...
      Azt hittem ez még változni fog, de tévedtem. Reménykedtem, hogy egy baba érkezésével minden visszatér majd a megszokott kerékvágásba, és most megint olyan furcsa az egész... mintha először élném át.

      Megint utálom magam, pedig már egészen kezdtem elfogadni az új személyiségem. Azt hiszem így töltöm ki -mivel máson nem tudom- magamon a dühömet.

      Törlés