Őrangyal

Tegnap megtörtént, amit már vagy 10 éve mondogatok: tetovált lettem. Eddig valahogy soha nem vitt rá a lélek. Mindig volt valami kifogás: örökre szól, drága, munkahelyen kifogásolják, stb. Most viszont nem kerestem kibúvót, hiszen Szabolcsnak ott a helye a szívem fölött, ha már másképpen soha nem lehetett igazán velünk. Ha már egyszer sem adta meg a sors a lehetőséget, akkor majd így ölelem magamhoz.

Szóval a kérésemre a húgom rajzolt egy teljesen egyedi pillangót, ami Szabit jelképezi. Ezt a pillangót fogjuk majd a gyerekszobába a kiságy fölé festeni, és ezt a pillangót hordom tegnap este óta a mellkasomon. 

Viszont amíg a tetoválás készült, történt valami, amit nem tudok - de igazából nem is akarok - megmagyarázni.

Nagyon régóta nem vagyok vallásos, talán soha nem is voltam igazán. Azért nem azt írtam, hogy nem hiszek Istenben, mert semmilyen más tényezőjét sem hiszem el az általam ismert vallások tanainak. Ebből következik, hogy nem igazán vagyok fogékony a spirituális élményekre.

A tetoválószalonban körbe a falakon sablonok voltak kiragasztva: a szamurájtól a virágokon keresztül a sárkányig. Ahogy a kicsit hátrabillentett ágyon feküdtem, egy harcos angyal nézett velem farkasszemet. Nagyon szép rajz volt. A szárnyai kiterjesztve, mindkét kezében kard. Erőteljes, mégis békés. Amikor a srác elkezdte, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy borús volt az idő.
Aztán, ahogy haladt a kontúrral, úgy kezdett egyre kellemetlenebbé válni a procedúra. Szabira koncentráltam, hogy érte csinálom, és ezentúl láthatóan mindig velem lesz. Akkor figyeltem fel igazán az angyalra. Ugyanis kisütött a nap és az egyik ablakon keresztül éppen azt világította meg. A kép mellett, alatt és fölött is voltak rajzok, de csak az angyal úszott fényben, és ez így is maradt, amíg a srác nem végzett a pillangó körvonalával.

Persze meg tudom racionálisan is magyarázni: felhős idő, beesés szöge, stb.... de nem akarom. Mennyi esély volt rá, hogy pont egy angyal kerül szemmagasságba (főleg, hogy először a másik ágyra akart fektetni, de aztán meggondolta magát), hogy pont arra az időre süt ki a nap, amíg bent vagyunk és csak addig, amíg éppen ezt a képet világította meg (amikor már elhaladt volna róla a fénycsóva, újra beborult)?

Még mindig nem vagyok vallásos, nem hiszek egy felsőbb erőben és nem hiszek a keresztény egyház által hirdetett túlvilágban, sem pedig a hagyományos angyal-képben. Viszont hiszek abban, hogy Szabi nem hagyott itt minket teljesen. Őszintén hiszem, hogy ez egy jel volt, amit Ő küldött nekünk. 

Jelezte, hogy velünk van, vigyáz ránk és legyünk erősek.