Az élet kegyetlen játékos. Amikor már azt hiszed, kezd minden rendbe jönni, kapsz tőle egy istenes pofont, hogy észhez térj.
Gratulálok, Tanárnő! - mondta ma egy végzős diák a suliban. Szegény nem tehet róla, hiszen szakmás lévén egyébként sem volt sokat a sulin belül, ráadásul mivel végzős, április óta csak vizsgázni jött be. Az ő utolsó infója az volt, hogy babát várok... Nem haragszom rá, hiszen nem tudhatta, sőt alapvetően ez egy nagyon kedves gesztus volt tőle, de mintha a szívemet tépték volna ki.
...és hogy ne csak észhez térjek, hanem padlót is fogjak: Nemrég hívott a kolléganőm hogy akkor hétfőn tartanák meg a búcsúztatómat. Az, hogy esetleg én nem is akarom, hogy szervezett formában köszönjenek el, meg sem fordult a fejükben. Nem akarom megbántani őket, így hallgatok, de a hátam közepére sem hiányzik most egy megható, könnyes búcsú, amivel akaratlanul is arra emlékeztetnek:
Se gyerek, se állás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése