Tegnap (de lehet, hogy tegnapelőtt - összefolynak a napok) belegondoltam, hogy ma betöltjük a 20. hetet. Kicsit elpityeredtem: Manó és a korai vérzés után nem gondoltam, hogy valaha eljutunk idáig. Talán kicsit tartok az ismeretlentől.
A hétvégén megvolt M. esküvője. Szerencsére a meleg ellenére nagyon jól sikerült, a lagziban falrengető volt a hangulat. Kicsit irigykedtem is, mert én nem nagyon mertem táncolni, csak egy-két lassú számra, de hát nekem most nem is ez a dolgom, hanem, hogy vigyázzak a "csipetkére" -ahogy anyukám mondaná-. M. egyébként csodaszép volt és nemcsak olyan "minden menyassszony szép" értelemben, hanem tényleg. ... és sugárzott a boldogságtól. Olyan jó volt látni! Ő pedig hasonlóan örült annak, hogy végül sikerült elmennünk, szóval ez így volt kerek.
Két hete megírtam Apunak, hogy terhes vagyok. (Nem akartam, hogy mástól tudja meg.). Tegnap válaszolt, az utóbbi időhöz képest meglepően normálisan. Lehet, hogy szeptemberben meglátogatjuk. Még gyűjtöm a lelkierőt.
Már több, mint egy hónapja tart ez a rohadt hőség. Kétnaponta mosom az ágyneműt, napi 3* zuhanyzom, izzadok, zihálok. Még jó, hogy az utolsó hónapjaim a késő őszbe csúsznak... Mikor lesz már vége?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése