2013. augusztus 30., péntek

2:13

2 év házasság, 13 év együttlét. Előre szólok: szentimentális leszek.

Az egyik ismerősünk odaírta I évfordulós facebookos bejegyzése alá: "Mintha tegnap lett volna.".  Hát ezt én is így érzem, csak nem a házasság, hanem a kapcsolatunk éveit illetően. Bár az érzéseink törvényszerűen átalakultak, de a lángoló szerelem hamvaiból valami egészen egyedi kötődés kelt életre, ami a kamaszos csapongó érzelmekkel ellentétben napról-napra, évről-évre erősebb, kiforrottabb lesz. A legnagyobb bókot ezzel kapcsolatban M. esküvőjén kaptuk, amikor a ceremónia után odamentünk gratulálni, és ő annyit mondott: csak annyira legyen jó a házasságuk, mint a miénk.

A mai napig nem tudom, miért is működik ez ennyire jól. Talán, mert neki én vagyok élete szerelme (eddig :) ), akit éveken át csak távolról mert szemmel tartani. Talán, mert nálam ez teljesen másképp, barátságból indult, és a meglévő bizalom csak később alakult át szerelmes kötődéssé. Talán, mert annyira mások vagyunk, de képesek vagyunk nyitni a másik felé. Talán, mert már az elején sem volt egyszerű, később pedig még több ellenállással, nehéz helyzettel, tragédiával kellett szembenéznünk. Talán, mert nálunk mindig számít a másik véleménye, és mindent megbeszélünk, még ha esetleg kényelmetlen is. Talán, mert nem félünk bocsánatot kérni és beismerni, ha hibáztunk. Talán, mert becsüljük és tiszteljük egymást. ...vagy talán csak szimplán egymásnak lettünk rendelve.

Azt hiszem, nem is kell tudnunk, mitől, a lényeg, hogy működik, és remélem ez mindig így is marad.
Zárásul álljon itt a vers, amivel anyósom köszöntött minket az évfordulónk alkalmából:

"E két szív régóta egymásért dobog,
Jóban, rosszban kitartottatok,
egymás felé őszinték maradtatok.
Ha valaki megkérdezné tőlem mi az igaz szerelem?
Annyit mondanék: nézzen rátok s megérti teljesen.
Ahogy egymás szemébe néztek,
szinte látni a lángolást köztetek.
Ha sétáltok egymás kezét fogva,
hogy szeretitek egymást mindenki tudja.
Ti ketten egymás részei vagytok,
A bánatban egymásnak vigaszt nyújtottatok,
örömben együtt vigadtatok.
Bár az élet sok akadályt gördített elétek,
szerelmetekkel mindet legyőztétek.
Az élet bármerre is sodor minket,
mindig szeretni fogunk titeket.
Ezért csak egyet kérünk legyetek nagyon boldogok,
amíg csak lehet."


1 megjegyzés: