Hát igen, a hónap első felében az otthonlét miatt nem nagyon írtam, most pedig anyukámék vendégeskedtek itt majdnem egy hétig, így ezért nem nagyon adtam hírt magamról. Blog szempontból igen gyérre sikerült ez az etap.
Hogy ne valljak szégyent, így még gyorsan összefoglalom az elmúlt pár nap eseményeit (lévén júni utolsó napja).
Már régóta rágtam anyuék fülét, hogy nézzék már meg, hol és hogyan élünk. Kedden jöttek, megmutogattam nekik a mindennapjaink állandó színtereit, rengeteget sétáltunk, megnéztünk pár lényeges látnivalót. A legjobb az egészben viszont az volt, hogy tudtunk jókat beszélgetni, nem kellett rohanni, és végre nem voltam egyedül, míg I. dolgozott. Egészen feltöltődtem pozitív energiákkal. Fizikailag is egészen jól bírtam az igénybevételt, csak egy olyan nap volt, amikor nyűgösebb voltam, de az Enzo hibája, mert nem hagyta, hogy kialudjuk magunkat. Mindössze az Öcsém tűnt néha elveszettnek, mert egy kukkot nem tud németül... Összességében szerintem szuperül sikerült a dolog. Remélem nekik is annyira tetszett, mint nekem.
Amúgy minden rendben a házunk táján, a pocak kerekedik, a tökmag néha "csiklandoz", rosszullétek javarészt már csak az emlékekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése