Meglepő, milyen kettősség fér el egy emberben. Amilyen következetes voltam a diákjaimmal, olyan következetlen vagyok a saját életemben. Néha hiteltelennek is éreztem magam emiatt, még jó, hogy nem kellett erkölcstant oktatnom...
Szóval én az esetek 90%-ában csak mondom/írom, hogy beveszem a lesz*rom tablettát, de igazából nem nagyon jutok el odáig. Le kellene már győznöm ezt az örökös megfelelési kényszert, de eddig a folyamatos küzdelmem inkább kevesebb, mint több sikerrel járt.
Ezúttal megint - vagy inkább még mindig - a táplálással kapcsolatos anyai teendőim kötik le minden gondolatomat/energiámat. Persze, azt mondtam nem érdekel, és mondom is minden nap kb. hatszor, vagy ahányszor csak eszik a gyerek. Egyszerűen nem hagy nyugodni, hogy nem megy. Meg hát jönnek a külső ingerek is, és sajnos azok kizárásában is csak szájhős módon vagyok sikeres, belül meg rágódok tovább. Plusz tényleg jó érvek szólnak a szoptatás mellett: kényelem, mocskos anyagiak...
Néhány napja aztán megelégeltem a helyzetet és sok okos írást áttanulmányozva immáron sokadjára nekivágtunk 'A' feladatnak. A terv természetesen a tápszer teljes kiiktatása volt, annyi engedménnyel, hogy az első időszakban a csajszi esti "nagy zabálás parti"-jánál azért besegítünk. 5 nap. Ennyit bírtunk. Nadine napközben szinte egyáltalán nem aludt max. párszor 20 percet, azt is nyugtalanul és rajtam, mert letenni nem lehetett és sokkal sírósabb lett. Éjjel korábban egyszer kelt és már 6 órákat aludt, ebben az időszakban ez visszaredukálódott 3-3,5 órára. Nekem az összes hajam égnek állt már, mosdóba is futva jártam, főzni nyolc részletben, vagy kendőben - ha egyáltalán tudtam -, mosni/teregetni csak lopott percekben, amíg lekötötte a babatornázó. Teljesen őszintén, amíg benne voltunk, nem is gondoltam, hogy a kettő - mármint a viselkedése és a csak szopi - összefügghet, hiszen még elég eleven a hasfájós időszak emléke, azt hittem, az tért vissza. Aztán tegnap este 6 körül, amikor az üres mellemmel a szájában üvöltött, mint a sakál, megvilágosodtam. Csináltam egy adag tápot és a szájába dugtam. Úgy tűnt el a 160 ml, hogy pislogni sem volt időm. Még egy keveset becsókolt a következő adagból is, aztán úgy húzta a lóbőrt, hogy öröm volt nézni.
A kísérlet folytatódik, ma elsősorban "tápos" a gyerek, cicit csak akkor kap, ha érdemben teltek. (Tudom vacakul hangzik ez a kísérletezés szó, de hát elmondani nem tudja, nekem meg valahogy rá kell jönnöm és lényegében igenis erről van szó.) A jelenlegi állás: kiütéssel győzőtt a szekond verzsön, ugyanis a lánykám már most többet aludt, mint az elmúlt 5 napban és sokkal kiegyensúlyozottabb is. Szóval ennyit erről.
Konklúziók:
1. Azt mondják, nincs olyan, hogy nincs elég tej, csak nem rakom elégszer mellre a gyereket... Én meg azt mondom, hogy becsókolhat bárki, aki szerint hagynom kellene napokig éhezni a kölköt, mert itt igenis erről volt szó, tejem ugyanis nem lett több egy szemernyivel se, pedig 3 órából 2,5-et lógott rajtam.
2. A pár napig éhező gyerek lassan felejt. Azóta mindig kell legyen valami a szájában.
3. A kísérletezésnek ára van. Nadine megtanult olyan frekvenciát kibocsájtani, mintha élve megnyúznák. Azóta elfelejtett minden más sírásfajtát. Ennek megfelelően az új feladatom minden alkalommal kisakkozni, éppen miért ordít.
A tápszeres gyerek ugyanolyan boldog lehet, mint a szoptatott, sőt, ha a szoptatás valami miatt nem megy, akkor szerintem még boldogabb is. Minek kínoznád magadat és őt is? Tápszerrel etetni is lehet meghitten, összebújva... és ez sokkal fontosabb, mint hogy effektíve honnan jut a szájába a kaja.
VálaszTörlésÉs így az apja is tudja etetni, összebújva, meghitten - hadd élvezze ő is egy kicsit az "anyaságot"
Szia! Egy tápon felnőtt kamasz és egy közel 4 éves csak szopizó gyermek anyukája és zugolvasó vagyok :)
VálaszTörlésEgy észrevételem lenne: azt írod, csak akkor kap cicit, ha érdemben teltek....sajnos nem lesz telt, ha nem szoptatsz :(
Hidd el, tapasztalat. A nagynál "nem volt tejem"-bár szerintem besegített, hogy anyukám szerint neki sem volt, ebben a hitben éltem 9 hónapig-persze, hogy nem ment. Majd a kicsinél-csak ösztönből-szoptattam, soha egy könyvet nem olvastam a témakörben! 6 hétig Igen gyakran-értsd, szinte egész nap-szopott, és egészen 13 hónapos koráig, akkor én állítottam le.
Szóval ezt csak azért írtam, hogy ha akarsz szoptatni még (nem ítéllek el, ha nem!), akkor ne hagyd ki, szoptass gyakran, majd egészítsd ki táppal! Ha kihagyod az evést, attól sajna, bár látszólag a következő evésre több lesz a tej, valójában egyre kevesebb napról napra! nekem segített a MORE MILK PLUS kapszula ill nézz utána a szoptanit nevű kütyünek, esetleg hasznos lehet :)
Bocs, hogy belekotyogtam :)
Köszönöm a tippeket! :)
TörlésTudom, hogy elapad, ha kihagyom az evéseket, de még nem jutottam dűlőre, hogy mi is legyen (kapjon pótlást, vagy hagyjuk a szoptatást teljesen). Alapvetően persze az anyatej mellett teszem le a voksom, csakhogy a csaj pocakját megviseli, ha egy evészetkor ezt is meg azt is kap. Szóval akkor marad a fejés és üvegből etetés, ha összegyűlt annyi, de ezt még mérlegelem, mert kövezzetek meg, de rettentően rühellek már fejni.
A szoptanít-cuccot ismerem, a kórházban használta pár anyuka. Ha a technikával lenne gond, akkor szó nélkül beszereznék egyet, de a kivitelezéssel semmi gond, az alapanyag kevés. A More Milk pedig az a csodakapszula, amit az egyik posztban már említettem, nálunk sajnos embertelen hasfájást okozott. :(
Szóval még nem tudom, mi lesz. Most megpróbálunk egy másik tápszert, hátha az kompatibilis a tejemmel és mehet párhuzamosan a szoptatással. Annyit mindenesetre tudok, hogy ilyen szempontból alig várom a 6 hónapos kort, hogy elkezdhessük a hozzátáplálást, legalább pár étkezéssel kevesebb esetén áll fenn dilemma.
A szoptanit-ot itt most nem is a technika miatt javasoltam, hanem abból kaphatná a pótlást, miközben szopizna, ergo stimulálná a mellet és még jól is lakna :) A hozzátáplálás: én hamarabb kezdtem, 4 hónapos múlt( a szopik számát nem csökkentettem, hanem mellette adtam a gyümölcsöt), mert hasfájósnak hittük és reménykedtünk, hogy a gyümölcs segít a dolgon.
TörlésFejéssel -szerintem-csak ideig-óráig tudod fenntartani a tejmennyiséget.
Ne add, fel, mert az elsőnél én feladtam, persze közben meg voltam győződve arról, hogy kevés a tejem...(nyilván nem lett volna kevés, ha kitartok)!