Tegnap megint telefonáltam Pécsre...aztán ma is, kétszer.
Jó hír: A vérvizsgálat eredménye negatív. 46xy - mondta az asszisztens, mire én közöltem vele, hogy ez nekem nem mond semmit. Hát lefordította: "Genetikai torzulás nincs, fiú."
Hát ennyi a kisfiunk számukra... 46xy.
Persze örülünk, hiszen ez azt jelenti, a második egészséges is lehet.
Rossz hír: egészséges is lehet... Vagyis nem jutottunk közelebb ahhoz, hogy miért alakult így, mitől tartsunk. Annál is inkább, mert a szövettannak még nincs eredménye, bár őszintén kétlem, hogy bármi konkrétumot kihoznak majd belőle.
Tudom, hogy most simán telhetetlennek tűnök, hogy az udvaron fel-alá kellene rohangálnom azt visongva, hogy nem öröklődő...
De egyszerűen belefacsarodik a szívem, ha arra gondolok, hogy tényleg csupán szerencsétlen véletlen. Nem múlhatott pusztán ennyin a gyermekünk élete! Nem is tudom, mit vártam ettől a vizsgálattól, de hogy nem nyugodtam meg, az tuti.
Így hogyan óvjam meg a második babánkat? Mondjon már valaki valamit!!!
Amikor a szülés után mentem haza a kórházból, azt mondta az egyik nővér: "legközelebb több szerencsét!"
VálaszTörlésNem akart rosszat, de akkor nagyon kiakadtam. "Szerencsétlen véletlen..." hát nekem nem csak egy véletlen, nekem ez sokkal több...
Tudom, hogy Téged sem vigasztal most a tény, hogy a kisfiadnál egyszerűen "rosszul jöttek össze" a dolgok, mert ezt nem lehet ennyivel elintézni. És nagyon is megértelek. Az különösen nehéz, hogy másnak csak ennyi "46xy". Nincs neve, csak egy adat valami statisztikában. Szerintem nincs igaza annak, aki azt mondja, hogy nem jelentene sokat a gyász feldolgozásában, ha legalább el lehetne nevezni a halva született/elvetélt babákat, legalább lenne egy halotti anyakönyvi kivonat, vagy bármi, akár félhivatalos dolog, ami bizonyítja a létezésüket. Mert azzal, hogy a társadalom csak egy adatnak tekinti őket, tulajdonképpen a gyászhoz való jogot veszi el a szülőktől, negligálja a tragédiájukat.
Mindamellett azonban, örülök, hogy legalább az esély megvan Nálad egy következő, egészséges babára.
Elmondhatatlanul sokat jelentenek nekem a szavaid, főleg azért, mert bár más körülmények között, de ugyanolyan "véletlenül" kerültünk oda, ahol most vagyunk. Köszönöm!
TörlésEgyébként nálam a "Fiatal még, meglátja lesz másik babája!" vitte a prímet. Nem egy orvostól/nővértől hallottam. Ők sem akartak rosszat, de azért maradhattak volna csendben is...