Vészesen rohan az idő. Nem egészen egy hónap múlva betöltjük I.-vel a 12. évet és túl leszünk az első házassági évfordulónkon is. Szabi pedig már több, mint három hónapja nincs velünk...
A múlt héten kifulladásig a kazánházon dolgoztunk, ezzel gyakorlatilag lemondva I. egyhetes szabadságának áldásos részéről. Ma már dolgozik, így ismét egyedül vagyok. Idén még egyszer sem jutottunk el strandolni, pedig talán 5 km-re sincs tőlünk Dombori.
...és az óra ketyeg tovább: Holnap lejár a szerződésem és még mindig nincs másik melóm. Annyira terhes szeretnék lenni, hogy azt elmondani nem tudom! Szinte nincs olyan 5 perc a napban, amikor ne jutna eszembe, hogy már próbálkozhatnánk. Mindegy, hogy takarítani, vagy szalagmunkára vesznek fel, de
nekem kell egy nyamvadt állás!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése