Egy kicsit jövök terheskedni is, hogy senki ne mondhassa, csak a negatívumokat írom meg.
Terhesgondozási szempontból beindultak a dolgok, a 3. trim.-ben már jobbaan nyüstölik az ember lányát még itt is.
A hó elején voltam hebamme-nál (védőnő/dúla/szülésznő, amolyan mindenes) és azt hiszem bátran mondhatom, hogy ilyen kellemes élményem még nemhogy egészségügyben dolgozó személlyel, de még a privát kapcsolataimban is kevés volt. Minden előzményre kíváncsi volt, nemcsak a fizikai, hanem a lelki része is érdekelte, még azt is megkérdezte, mi lett volna a nevük! Soha ilyen jót kívülállóval még nem beszélgettem erről.
Hétfőn voltunk ultrahangon. A csajszi kerekedik, nődögél, már több mint 1700gr, ami azt jelenti, hogy fittyet hányva a legutóbi két Uh-eredményre, behozta az emlegetett egy hét lemaradást, így a dátum marad a karácsony. Aminek kevésbé örültem, hogy a számomra oly kedves fejvégű pózt (amit a 26. héten felvett) megunta és popóra váltott. I szerint rájött, hogy 2,5 hónap nem buli fejenállva. Abban reménykedem, hogy az elkövetkezendő 4 hétben a törökülésre is ráun és megint megy kört...
Általánosságban egészen jól vagyok, a pocak kerekedik, a "tömegesedés" eddig abszolút optimális, a felkelési procedúra exponenciálisan nehezedik. A leányzó egyre aktívabb, vagyis inkább méreténél fogva vehemensebb, már nem nagyon tudom letagadni, ha úgy rendesen mocorogni kezd, néha még bugyborékol is, de olyan hangosan, hogy I is simán hallja, ha a közelemben van.
Az egyetlen dolog, ami beárnyékolja ezt az idillt, az a bizonyos rosszullét, ami már nem is olyan biztos, hogy pánikroham. A doki szerint tachicardia, de egyelőre nem küldött el szakorvoshoz. Úgy voltam vele, hogy akár saját szakállamra is elmegyek kivizsgáltatni, de elég jól megritkultak, olyan igazán nagy az elmúlt három hétben talán kettő volt. Egyelőre várok, aztán majd meglátjuk.
Hát nagyjából ennyi. Majd még jövök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése