2013. október 28., hétfő

Árnyalatok

Megérkezett az első baba a lelkesterhes csoportba. A "Jesszus, már én is mindjárt!"-rohamot leszámítva nem is vettem nagyon magamra a dolgot, írni róla pedig eszembe sem jutott, egészen addig, amíg nem olvastam az egyik csoporttárs hozzászólását:

"...most már szállingóznak le a Földre a kis angyalkáink lassan!!!"

Annyira rossz érzés fogott el, szinte összeszorult a szívem. Nem tehet róla, ahogy én sem, de nekem az angyalka szó mást jelent.

http://fineartamerica.com/featured/angel-sepia-michael-wade.html
 

3 megjegyzés:

  1. Engem az visel meg, amikor ÉLŐ gyerekeket, babákat angyalszárnyakal fotóznak...

    U:I. Nem lehet napos robotvédelmet kérni? Csomószor vagy háromszori próbára tudok kommentelni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát akkor bocs a képért! Mentségemre legyen mondva, grafikát szerettem volna, de nem találtam olyat, ami igazán tetszett. Ennek a kiválasztása is vagy fél órába telt.

      A kommentelést megpróbálom megoldani.

      Törlés
  2. Na látod itt erre nem is gondoltam. De rendszeresen látok ilyent, tudod azok a cukinak gondolt újszülött fotók...Azokat sem bírom amúgy, de az angyalszárnyasak mindig felzaklatnak.

    De amúgy jó ám a "lelkes terhes" csapat, nekem segített idén is Vilmos szülinapja utáni napokban visszatérni valahogyan erre a világra.

    VálaszTörlés