Múlt héten hazalátogattunk. Ezeknek a tiszteletköröknek persze megvannak a pozitív és a negatív oldalai is. Egyrészt lájuk a családunkat, Igort, a házat, másrészt viszont egy hatalmas rohanás az egész, hiszen bele kell zsúfolni minden hivatalos teendőt is. Persze a célul kitűzött hivatalok nyitvatartási ideje csak arra az egyre nem alkalmas, hogy az ember egy nap alatt intézzen el mindent.
Összességében nem panaszkodhatunk, ez volt az első olyan körünk, amikor minden kitűtött célt sikerült teljesíteni.
A hét legfontosabb eseménye Szabi hamvainak elhozatala volt. El sem tudtam képzelni, milyen lesz... Amikor átadták, magamhoz szorítottam és egy jó ideig úgy ültem még az autóban is, szinte megnyugtatott a közelsége. Olyan régen elváltunk már egymástól! ...és talán morbidul hangzik, de legalább életemben először magamhoz ölelhettem.
Elhoztuk magunkkal Bécsbe, mert ott szeretnénk búcsúzni Tőle, ahol a testvérétől is, de egyelőre még mindig itt van velünk. Már többször eszembe jutott, hogy beszélni kellene I-vel az időpontról , de nem vitt rá a lélek. Azt hiszem félek véglegessé tenni a dolgot, hiszen olyan jó érzés tudni, hogy hol/jó helyen van. Viszont I is hallgat. Nem tudom, hogy egyszerűen csak rám vár, vagy nem tudja, hogyan hozza fel a témát, vagy ő is bizonytalan. Kivülről szemlélve az életünk ezen szakaszát: tökéletes groteszk dráma lenne.
A jövő hónapban - ha minden igaz - gimis osztálytalálkozóm lesz. Ahhoz, hogy elengedjenek a melóból, igen kemény harcot kellene vívnom, lévén májustól beindul a Prater-szezon (vidámpark), ráadásul ez a teljes hétvégére kivonna a forgalomból. Amikor I-nek kifejtettem az aggályaimat, közölte, hogy szerinte igazából el sem döntöttem még, hogy megyek-e, mert ha akarnám, úgyis el tudnám intézni. Azt hiszem igaza van. Tényleg nem tudom, akarok-e menni. Ha listát írnék mellette-ellene, akkor az így nézne ki (a teljesség igénye nélkül):
Ellene:
- Mit mondjak az elmúlt 5 évről? Az elég pocsékul jönne ki, hogy van két halott gyerekem...
- Nem akarom nézegetni/hallgatni mások családi boldogságát. Tudom, hogy szánalmas vagyok, de ez van.
Mellette:
- Ki tudja, mikor lesz legközelebb lehetőségem találkozni velük? Persze akadnak kivételek, de a legtöbbjükre igenis kíváncsi vagyok.
Szóval sajnálom kihagyni, de félek megbánom, ha elmegyek. Azt hiszem még egy párat aludnom kell erre.
Szerintem menj csak el, aztán meglátod. És nyugodtan mondd csak el nekik, hogy mi minden történt Veled. És meséld el Szabolcsot és a másik babát is. Ha úgy esik jól, akkor bőgve, de ha kibírod sírás nélkül, akkor úgy. Aztán ha nem jól érzed magad, akkor menj haza.
VálaszTörlésDe szerintem jól fogod érezni magad, vagy legalább is jobban, mint amire számítasz.
A legrosszabb, ami történhet, hogy lesz egy szar estéd. Olyan meg osztálytalálkozó nélkül is lehet bármikor, nem?
Ha nem mész el, akkor pedig sugdosni fognak. Nyilván valaki biztosan tudja, hogy mi történt veletek, elindul a pletykálkodás, és a végén kiderül, hogy időközben hét fejed nőtt. :-)
Jobb ezt megelőzni, mutasd meg nekik, hogy annak ellenére, hogy az ember legrosszabb rémálma történt meg Veled, mégis tudsz mosolyogni!
Úgyhogy szerintem: jó mulatást!
Szerintem is gyere el!!!! Egyetértek Annával!
VálaszTörlés