Egyperces

Mivel mostanában valahogy nem megy az írás, így vázlatolok:

-Voltam otthon. Jó volt látni I-t, a családot, Igort...

-Apám végre aláírta a megegyezést, így polgári per nélkül kimondták a válást. Most (többek közt) azzal fenyegetőzik, hogy mégsem fizeti ki az egyezségben szereplő összeget. Eső után köpönyeg... már aláírta...

-Lejárt a próbaidőm, így hivatalosan is rendelkezem az első határozatlan idejű szerződésemmel. A munka még mindig tetszik, és a főnökség is határozottan elégedett velem, szóval ez sínen van.

-Találtam lakást, így most már semmi akadálya, hogy I. november 1-jével kiköltözzön. A felmondását elfogadták, a papírokat intézi, én meg visszaszámolok. :)

-Mint kiderült, már most is jogosult vagyok a GYES-re, így aztán ha I. is túl lesz a próbaidején, azonnal belevághatunk a tesó-projektbe! :))

I. szerint azért nem tudok írni, mert gyógyulok. Nem tudom, lehet igaza van. Tényleg jól érzem magam. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem jut eszembe Szabi, csak már másképp...egy elérhető jövőképpel a kilátásban. 

Mondjuk attól még megkönnyeztem az okt. 15-ei gyertyagyújtást, ahogy valószínűleg a 6 hónap betöltése sem lesz könnyű egyedül, de arra gondolok, hogy Halottak napján már együtt megyünk I.-vel mécsest gyújtani.