A tesó projekt

Volt ez a posztom, ahol írtam, hogy az utóbbi időszak elég terhes. Nos, a szó nem véletlenül nem volt idézőjelben. :)

Még a nyár elején/közepén elhatároztuk, hogy belevágunk, egyrészt amúgy sem akartunk nagy korkülönbséget, másrészt nem lett volna szívem bölcsibe adni 15 hónaposan a csajszit. Belekalkuláltuk, hogy esetleg nem jön össze azonnal, ezért indítottunk ilyen korán. Ettől függetlenül kicsit vacakul érintett az első hónapban produkált negatív teszt, hiszen már megszoktuk, hogy nekem elég, ha I úgy néz rám. Aztán a másodikban is negatív lett, pedig akkor szent meggyőződésem volt, hogy bizony most terhes vagyok. Kezdtem elkenődni. Aztán a negatív teszt ellenére nem jött meg, így egy hét múlva csináltam még egyet. Borzasztó halványan, de két csík mutatkozott. Siker és öröm a köbön.

Aztán persze jött a szokásos vérzés, kórház, hormon. A tabletta ellenére is rendszeresen visszatért a probléma, ezért is nem írtam eddig egyértelműen erről. Nagyon rossz érzéseim voltak ezzel a várandóssággal kapcsolatban. Ráadásul a nőgyógyászom szabadsága és a keresztelős hazaruccanásunk miatt egy teljes hónap eltelt a két uh között és ez számomra - akinek az első trim.-ben a korábbiakban mindig kéthetente kellett mennie -, maga volt a pokol. Arról nem is beszélve, hogy a keresztelő hétvégéjén gyakorlatilag végig véreztem, ilyen intervallumban és intenzitással először a jelen terhesség során. Ezek után gondolom nem nagyon kell ecsetelnem, hogy milyen idegállapotban indultam neki a tegnapi vizsgálatnak.

De a lényeg: 10+5, 36mm és eddig minden oké. :)
A méret egyben azt is jelenti, hogy behozta a 2 hetes lemaradását, ami az első (kórházi) vizsgálat során látszott. Pedig én tudom, hogy később fogant, mint a félidő (a negatív teszt is erről tanúskodik), szóval elvileg kisebbnek kellene lennie. Hát majd meglátjuk. Egyelőre egy kicsit fellélegzem, hogy novemberben, a genetikai előtt ismét sárkánnyá változzak egy időre.