Összetett és láthatatlan

Már múlt héten akartam írni, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy akár egy betűt is leüssek. Pedig lett volna miről mesélnem, vagy talán pont ezért nem ment...

Kezdem az egyszerűbbel: Voltunk 10 hós státuszon: Nadine 75 cm és 8,6 kg. Nem egy Michelin-baba, az tuti, de a doki azt mondja, teljesen normális. Engem csak az aggaszt egy kissé, hogy két hónapja ennyi. Aztán persze eszembe jut: a nyár elején is ez volt, utána meg szinte megugrott a súlya. Na mindegy, majd meglátjuk. Megkapta az MMR-oltást, láza szerencsére eddig nem volt, ellenben tegnapra kijött rajta valami jófajta nátha. Szortyog, mint egy traktor. Csak az apjával volt hajlandó aludni, így én önkéntes matrac-száműzetésbe vonultam. Az alvás mondjuk enyhe túlzás, mert kb 11-től fél 1-ig, aztán 4-ig sikerült szunyálnunk, ezt is két orrszívással, majd miután I elment, a csajszi kb. 20 percenként sírt fel, mert nem kapott levegőt. Király volt. Azt mondjuk nem nagyon csodálom, hogy összeszedte magát, lévén az egész váró tele volt betegekkel, elvileg valami orrfolyós-köhögős-hasfájós járvány tombol errefelé. Őszintén remélem, hogy ebből nekünk csak a nátha jut.

Egyébként szuper ügyes már, fel/lemászik a kanapéra/ról, már be tudja tenni a szájába a falatot, odaadja a kezében lévő tárgyakat, ha kérjük. Hihetetlen nagy már.

Voltunk tarkóredő-mérésen, ahol mindent rendben találtak. Nagyon hosszú volt és kicsit vicces is, miután a beste kölke a világ minden kincséért sem óhajtotta megmutatni magából a kritikus részt, ezért aztán gyakorolhattam a köhögést, előadhattam egy zumbaórát fekve, zselés hassal, illetve a doktornő többször is szinte a gerincembe applikálta az ultrahangfejet. Végül persze mi győztünk. Az előzmények miatt a 16. héten megyünk előrehozott genetikaira, ahol egy szívspecialista fog megnézni, aztán a 20. héten jön a normál, utána meg a csajszi koraszületése miatt kell rendszeresen ellenőrzésekre járnom, így nagyjából megérné egy fogkefét honosítani számomra a terhesambulanciára. Vagy legalább egy bérelt, kipárnázott széket. Persze örülök a fokozott figyelemnek, tényleg. Csak hát ennek van egy másik oldala is, mert bár azt hittem, a második könnyebb lesz lelkileg, mégis teljesen kiborulok az aktuális vizsgálatok előtt 2-3 nappal. Szó szerint elviselhetetlen sárkány lesz belőlem, vagy ahogy I mondja: "bolond" leszek. Sehogy sem jó ez.

Pár napja ráadásul kaptam egy levelet a kórházból, hogy bakteriális fertőzést találtak. Gyanús volt ez már nekem, de sem a másik kh-ban, sem a nőgyógyászomnál nem nagyon foglalkoztak vele, mert "szemre" minden rendben volt. Végülis jobb későn, mint soha, de azért nem nyugtat meg teljesen, hogy gyakorlatilag a koraterhességet egy ilyennel csináltam végig. Most meg rághatom a kefét, hogy mikorra sikerül kikezelni. Mire az meglesz, nyakamon a genetika és sosincs ennek vége.

Gondolom, aki eddig eljutott az olvasásban, valószínűleg már megállapította, hogy elég sötéten látom jelenleg a világot. Nos, nem téved sokat. Nem tudom, mi van velem pontosan, de nem vagyok jól. Bár, ha jobban belegondolok, Nadine-nal való terhességem ezen szakaszán pontosan ugyanilyen vacakul voltam. A helyzeten pedig az sem segít, hogy több fronton is gyakorlatilag láthatatlan lettem. Számomra fontos emberek néznek keresztül rajtam - virtuálisan -, hagynak mondatokat, kérdéseket, információkat, meséket és panaszt bármiféle reakció nélkül.
Fáj.
Nagyon.