Hát itt van végre...
...és ez szolgáljon mentségemre, amiért ilyen sokáig nem jelentkeztem.
"Röviden" összefoglalva az elmúlt 1 hetet:
Átköltöztünk. A lakás tök jó, csendes, és tényleg nagyon közel van minden. Szerda óta már van internetünk is. A fűtéssel akadt egy kis problémánk, mert fordítva vannak bekötve a a csövek. Melegnek meleg van, csak bizonyos fokozaton szét akar esni a radiátor. Vicces, hogy az előző albérlőnek ez nem tűnt fel. Na mindegy! Jövő héten jön a szerelő és kibogozza a dolgokat.
Vettünk egy mosógépet is, ez az első közös nagy értékű új holmink, amit mi vettünk, örömködtünk is rendesen. Érdekes, hogy egy bútorozatlan albérletben, felfújható matracon aludva is boldogabb vagyok, mint otthon...
Meló. Hát az vicces, mert bár most már végleg eldőlt a sorsom: maradok abban a mekiben, ahol kezdtem, mégis már harmadik napja kisegítőként az újban gürizek. Szerencsére holnap végleg búcsút vehetek tőlük. Egyetlen szóval jellemezve az ottani helyzetet: katasztrófa.
Amúgy a fáradtságnak köszönhetően az elmúlt pár napban sikerült beszereznem az eddigi legdurvább konyhai sérüléseimet (égés, vágás). Ha folytatom ezt a tendenciát, jövő hétre nem lesz bal kezem... :)
Egyébként egészen más így I.-vel. Eddig is jól éreztem magam, most pedig valósággal madarat lehetne fogatni velem, csak előbb nem ártana kialudnom magam, mert jelenleg a karom alig bírom felemelni... :)
A német nekem már nagyon megy, és I. is érti már annyira, hogy egyedül tud állás után járni. Sajna eddig nem sok sikerrel, de nem keseredek el, mert a kedvenc menedzserem megígérte, hogy december elején lesz helye nálunk. (Úgy néz ki, kinevezik étteremvezetőnek, és ha így lesz, felveszi I.-t.)
Végre anyu is megnyugodhatott, a válás lezajlott, a pénz megérkezett. A héten már meg is találta álmai lakását (dunai kilátással). :)
Szóval minden sínen van. ...ideje volt már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése