Eredetileg ennél hangúlyosabb címet szerettem volna adni, de aztán meggondoltam magam, hiszen mégse illik... Viszont a szövegben már elfér, így aki a címnél tovább is szokott jutni azzal megosztom: A nagy szop(t)atás. A poszt nagy része egyébként az előző írásaimban már fellelhető, csak az utóbbi napok eseményei ösztönöztek némi összefoglalásra.
1. felvonás: szülés után, még a kórházban
Amikor még a terhes időkben olvasgattam arról, hogy a tejbelövellés a 3-5. napon várható, akkor valahogy nem tudatosult, hogy addig gyakorlatilag nem lesz - pedig aztán olvastam ám azt is, hogy csak kis mennyiségű kolosztrum termelődik, de hát a fene gondolta, hogy a kis mennyiség 3 cseppet jelent! - . Aztán tényleg kezdett valami beindulni, én meg örültem, mint az a bizonyos majom, hogy végre a táp mellett anyatejet is adhatok a lányomnak, mégha üvegből is - mert ugye a szoptatás nem ment - .
2. felvonás: itthon, a kezdetek
Ahogy erről már egy korábbi posztban írtam, a kijárós nővér minden eredményemen átsiklott és mindig újabb elvárásokat támasztott, ami engem egy csöppet lelombozott. Mondjuk ez tán érthető is, hiszen számomra az a nap, amikor a tej mennyisége lehetővé tette, hogy elhagyjam a tápszert, piros betűs ünnep volt, az első "csak cici" napon pedig legszívesebben ujjongva fel-alá rohangáltam volna örömömben, a kirendelt "támogatóm" meg ugye elintézte egy "Jó, akkor holnaptól ..." -val. Minden lelki sérelem ellenére azonban tényleg eljutottunk a sikeres szoptatásig. Mindenesetre azt meg kell jegyezzem, hogy a fényes nappal csillagokat hallucináló részét szívesen kihagytam volna a procedurának, mert lehet én vagyok nyápic, de nekem igenis fájt, méghozzá nem is kicsit.
3. felvonás: az első akadályok
Azt mondják, minden csoda 3 napig tart. Ez nagyon igazzá vált a "nem is vagyok olyan rossz anya" érzésemre, mert pont ennyi ideig tartott. Aztán jött a szintén már említett hányás-mizéria, amikor minden kijött a gyerekből, kivéve a direkt refluxos gyerekeknek készített tápszert. Vissza a fejéshez, aminek eredményeképpen jöttek a csomók és a gyulladás. A csajszinál pedig a szorulás. Eldönthettük, vagy azért nem tud kakilni, mert nincs mitől, vagy azért, mert lenne, csak a sűrűsége szokatlan a kis szervezetének. Szerencsére idővel magától rendeződött a helyzet, egyre hígabb táp is benne maradt, míg végül visszatérhettünk a szoptatáshoz is - a csillagokkal együtt, hiszen "elszokott" a mellem a procedúrától - .
4. felvonás: valami baj van a tejemmel
Szintén nem telt el pár napnál több, amikor megint kopogtatott a róka. Ezúttal azonban más formájában jelent meg: csak az anyatejet dobta vissza a csaj gyomra, viszont azt gyakorlatilag azonnal, még evés közben. Próbáltam más pózban, félálomban, üvegből... teljesen mindegy volt. A tej kijött és kész. Ismét vissza a fejéshez, a csomókhoz, a gyulladáshoz. Ekkor mentünk haza Mo-ra, egész héten a lefolyóban landolt a termelt mennyiség a könnyeim kíséretében, és hát ennek eredményeképpen beköszöntött az apadás is.
Minden alkalommal, amikor megkérdezte valaki, hogy szoptatok-e (és ugye voltak egy páran, hiszen rokonjárás volt), legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Persze olyan is volt, aki kiselőadást tartott arról, hogy figyeljek oda, mit eszem, mert biztos vizes a tejem, és olyan is akadt, akinek a szeméből szinte sütött a szemrehányás, amiért nem vagyok képes megfelelően táplálni ezt a szegény gyereket.
Aztán egyszercsak mintha elvágták volna, megint működött a dolog. Hello cici, üdv csillagok! A mennyiség persze nem volt elegendő, de minden nap egyre kevesebbet kellett hozzápótolni.
5. felvonás: mindenáron anyatej?
A mennyiségi probléma megoldásaként jelentős összeget invesztáltam egy csodakapszulába, amiről addig csak jót hallottam. Nagyjából minden reményemet ebbe helyeztem, mert a szoptatós tea nálam nem használt semmit - azon kívül, hogy 5 percenként jártam pisilni - . Szedtem is a bogyót vagy három napig (megint ez a 3-as szám...), ugyanis a lánykám olyan hasfájós lett, hogy nem csak a lakás, hanem gyakorlatilag az egész tömb tőle zengett. Mivel a kapszula szedésének abbahagyásával jelentősen csökkent az átüvöltött órák száma, így kizárásos alapon elsősorban az volt a ludas. Nagyjából ekkorra merültem ki teljesen idegileg. Ha közelgett az etetési idő, vagy csak eszembe jutott a szoptatás, sírva fakadtam. Aztán döntést hoztam és ezúttal komolyan is gondoltam: NEM fogom tönkretenni magam ilyesmiért. Amennyi tejem van, annyit kap, lehetőség szerint a természet útján, ha nem, hát üvegből. Ha még éhes, kap tápszert. Ha végleg elapadok, kap tápszert. Más is felnőtt így. A későbbiekben sokkal többet fog számítani a gyerekemnek, hogy idegileg ép legyek, mint az, hogy x hónapig csak szoptassam.
6. felvonás: a jelen problémái
A fentiekben leírt "vegyes", de 90%-ban anyatejes táplálás korszakát éljük tehát. A héten azonban új kihívással találtuk szembe magunkat: az üres pelussal - nagydolog értelemben - . Nemhogy minden nap nincs, de ma pl. már a 3. (már megint 3, esküszöm kísért minket) napot tapossuk nélküle. Olvastam, hogy anyatejes babáknál előfordul, és van, hogy egy hét is eltelik mire sikerül, de a csajszi szenved és ezáltal mi is. Így aztán most éppen a "Hogyan segítsünk gyermekünknek elvégezni a dolgát?" című önképző körbe járunk I-vel... :)
Jó lenne már egy eseménytelen hét, vagy csak pár nap... Gyerekkel olyan nem lesz már soha, ugye?
hát igen, az eseményekre és az aggódásra jegyet váltottál, szabadulni nem lehet :-) Tej ügyben nem akarnám növelni az okosságokat, csak annyit, hogy minden aktuális probléma a babával akkor éppen úgy tűnik, hogy örökké tart, pedig dehogy...Mindenesetre tejed van, a baba tud szopni, elhiheted, hogy működni fog és lazulj el egy kicsit, tudom, könnyű mondani. A szoptatás mellett a fennkölt érveket nem sorolnám, csak annyit, hogy a legkényelmesebb, legolcsóbb, legkevésbé macerás... már csak lustaságból is :-)
VálaszTörlésNem lesz. Nyugi. :-)
VálaszTörlés5. felvonás konklúziójával tökéletesen egyet értek. Nem kell minden áron anyatej. Főleg ha kihányja. Amúgy szerintem is egyszerű megoldás az anyatej, már ha kéznél van, ami meg azt jelenti, hogy te is kéznél kell, hogy legyél. A sógornőm, aki pontosan 2 napig szoptatott, aztán megunta, azt mondta, hogy ő azért váltott tápszerre, mert akkor bárki meg tudja etetni a gyereket. Egészen addig azt gondoltam, hogy szívtelen, amíg 18 hónapig még egy boltba lemenetel is komplett logisztikai programmá vált nekem a szoptatás időzítése miatt.
Nekem a szoptatás semmilyen gondot nem okozott soha, leszámítva, hogy annyi tejem volt, hogy 8 gyereket is felnevelhettem volna vele. Úgyhogy nagyon tudom értékelni azt, aki sokat megtesz azért, hogy szoptathasson, én biztos, hogy fele ennyinél is feladtam volna. Túl van dimenzionálva a dolog, semmi baja nem lesz, ha tápszert kap, nem lesz lelki sérült. Max. Neked lesz lelkiismeretfurdalásod, de ez meg a gonosz internet hibája.
Az meg milyen már, hogy idegenek érdeklődnek a legintimebb dolgaidról? Jóhogy nem kapták elő a melled, és nyomkodták meg, hogy tényleg jön-e belőle tej.
ELmesélek egy sztorit.
VálaszTörlés1,5 hetes volt a kicsi, amikor egy zárlat, vagy akármi miatt az összes konnektora bedugott cucc tönkrement (az is, ami nem volt bekapcsolva). (Szerencsére később a biztosító a kár nagy részét tértette.)
Itt voltam a kicsivel, jöttek sorra a szerelők. Jött a mosogatógép szerelő, látta a kicsit, kérdezte, hogy sok tejem van-e, majd szemérmetlenül bámulta a melleimet. Na ez tett be nekem végképp.:-)))
Megfigyeltem, hogy ha az embernek kicsi gyereke van, akkor két alapvető kérdés hangzik el:
-szopik-e
-jó baba-e
Mindkettő elég nagy hülyeség.:-)
Igen-igen, épp ezt akartam írni én is. :) Mármint, hogy valamiért a kisbabásokkal szemben mindenki feljogosítva érzi magát az intim kérdésekre. Az első, amit MINDIG nekem szegeznek (legyen az rokon, munkatárs, vagy idegen), hogy szoptatom-e. Elég érdekes ez számomra, mert magyarul ugye általában úgy hangzik ez a kérdés, hogy szopik-e, itt viszont egyértelműen az anyai folyamatra kérdeznek rá a stillen igével, ami szoptatást jelent.
VálaszTörlésEgyébként nagyon jó a sztorid Kicsinap. Nem reagáltál semmit? Biztos megkérdeztem volna, hogy megmutassam-e őket közelebbről, vagy így is jól látja? :)
Anna, most jól jönne egy kevés abból a 8 gyereknek való tejből. :) Ahogy írod, van jó oldala is ennek a mizériának, mert pl. nem kellett a vizsgáim idejére magammal rángatnom a csajszit a hideg folyósókra, mert más is meg tudta etetni.